"A politikus lop, csal, hazudik� - tartja a választópolgárok nem is kis százaléka. Leginkább azok, akik igen távol élnek a politikától, de a nagyobb botrányok még átütik a közömbösség ingerküszöbét." - írja Hubai László politológus a nolblogon. S ettől a némi tapasztalaton alapuló előítélettől fényévnyi távolságra van a politikusok � legalább nyilvánosan deklarált önképe: az önfeláldozás ethoszától, az elvekért való kiállástól, a szakmaiság igényességétől, a kompromisszumkeresés szívósságától. A valóság � szándékosan nem igazságot írok � valahol a kettő között van, talán attól függőn melyik politikusról van szó. Mert hogy az emberek, így a politikusemberek is elég sokfélék. A hazugságról illik szent borzadállyal beszélni, miközben enyhébb formáit, a nagyotmondást, a füllentést, a stikliket, az adócsalást, a számla nélkül végeztetett munkát már koránt sem kíséri ilyen elítélés. Különösen akkor, ha történetesen mi magunk követjük el. Még a legigazabb ember is füllent olykor, s a mindig szókimondó ember szinte elviselhetetlen mások számára, s bizony maga is szenved tőle. És mit kezdjünk az önbecsapással? Mindennapjaink része, ld. még mit ír a szociálpszichológia a kongnitív disszonanciáról és annak elkerüléséről. Szóval manapság már ez sem olyan egyszerű. Valószínűleg sohasem volt az, a gyónás, mint a bűnök bevallásának módja bizony elég régi interperszonális intézmény. Vannak helyzetek, amikor egyenesen igényeljük, hogy a valóságosnál szebb képet kapjunk. Ki ne udvarolt volna már szépségeseket turbékolva, miközben kevésbé mámoros perceiben tudta, hogy túlzott, s milyen öröm hallani, ha feldicsérnek bennünket. A választási kampány nagyotmondó versenye pedig szinte kikerülhetetlenné teszi � legalább a füllentést. A 19. század végének sokszor emlegetett Csemegi-kódexe még ismerte és szankcionálta a �feldicsérő szédelgés� kategóriáját. Itten azonban egy kicsit másról is szó van. Vasárnap nyilvánosságra került egy hangfelvétel, amelyen az ország kinevezett miniszterelnöke beszélt arról, hogy az elmúlt egy-másfél évben folyamatosan hazudtunk. A vezető politikusok vagy a hatalom megtartása vagy a megragadása céljából vetnek be mindent, bizony a tudatos megtévesztést is. Ez már csak ilyen, benne van a pakliban, nincs is ezzel semmi baj, minden játékos tudja, hogy a lapok hátoldala meg van jelölve. Ilyen módon a parti még korrektnek is mondható, már ha hinni lehet Rejtő Jenőnek. Legalább Piszkos Frednek, Fülig Jimmynek higgyük el, márcsak azért is, mert bizony ők sem kérnek senkitől tanácsot, ha éppen megtévesztő manővert hajtanak végre. Gyurcsány magatartását a miniszterelnöki szék megszerzése után annak megtartása vezérelte. Ez a hatalom kérlelhetetlen logikája. S ott volt előtte a példa, a 2005 őszi lengyel választások, ahol az első három helyen populista párt végzett, mi több a köztársasági elnök is ebbe a családba tartozik. Miközben évek óta egy korszerű baloldal megteremtésén fáradozott nem csak egyszerűen a hatalom megtartásán munkálkodott, hanem azon is, hogy ne a populizmustól azért mégsem mentes Fidesz kerüljön a hatalomra. Mert éppen az nemrég történt meg Szlovákiában, hogy egy populista koalíció alkotott kormányt. Hogy ebből a nacionalizmusból következik-e a sajnálatos magyarverés, az most nem tárgya a traktátusnak. Mindenesetre egy ilyen koalíció lehetőségét már 2005 őszén is látni lehetett. Az EU-ból nézve egy keleti populista vezetésű hármas államblokk éppen a demokratikus politikai integráció szempontjából látszik problémásnak. Ám mégsem Brüsszel, hanem a magunk nemzeti önbecsülése miatt kellett elkerülni a hazai populista veszélyt. Tovább nehezítette Gyurcsány dolgát, hogy az igazi nagy változtatások rendre elmaradtak � immár egy évtizede. A világ nagyon-nagyon régen működött ennyire szociáldarwinista törvények szerint, mint amióta az USA világhatalmi monopóliuma és a neoliberális kapitalizmus pőre profitszabályai határozzák meg immár mindennapjainkat is. Lehet ugyan egy vagy néhány ciklusra erről tudomást nem venni, ennek azonban később kell megfizetni az árát � méghozzá kamatostul! Sejtésem szerint ezért kellett Gyurcsánynak hazudnia. Lehet és kell is a regnáló miniszterelnököt bírálni, de talán most már nem azért, mert fáradtan és értetlenség közepette elragadta a hév. S mondta azt, ami ma már közismert.